Egy barát emlékére

Egy barát emlékére

Kezedben gyöngyvirág – csokorban,
illatukkal próbáltál hódítani lányokat.
S bár nem értettem világodat,
de tudtam, lélekben jó vagy.

S régi italok bátorságából,
elnyomott cigaretta csikkek között.
Ott voltál, pénz nélkül gyakran kéregetve,
majd padon aludtál sok éjjel.

Hatalmak üldöztek, szervek,
és te nevetve futottál előlük.
Öklöd áruló arcán csattant,
megváltozott olykor arckifejezésed.

Gyors szerelmeskedésekben úgy érezted,
talán megleled örömöd.
És az lett csak mindig jelened,
amit te magad valóra váltottál.

Kávéházban, egykoron örökös vendégként,
konyakos lehelletek oktattak.
S hol festők, és grafikusok,
megálmodták álmaikat.

Mert bár az inged,
elől gombolódott.
Azért néha,
ki kellett bújni a gondok alól.

Egy eltüsszentett
birodalomban élünk.
S nem tudod miért, de úgy érzed,
egy angyal mégis megérintette szívedet.

Elfogadva tekintetednek,
néha könnyező bánatát.
Miközben egy fa, vagy bokor állott,
mik mögé elrejtőztél…

Az elhidegülésben is,
örökkön gondolatomban maradva:
Régi jó barát, bajtárs :
Egy rendíthetetlen katona.

Budapest – Újpest – Rádl árok; 1990. Június 17. Vasárnap.