Celluloidba ragadva
Celluloidba ragadt rég-pillanatok
vergődnek kínnal a karcok között,
szépia-szín megfakult szavak
sejlenek fel a képek mögött.
Sikolyok bújnak elő a hangsávból,
könnyek között egy halk sóhaj,
csontos kéz mozdul még félve,
vértelen ajakból egy gúnyos kacaj.
Taroló kurva vihog, máglyatűzön a szűz,
falloszokból ácsolt vérpad,
vulva-lánc az ami minket összefűz.
Szikra
és minden fényes lángra lobban.
s mint magnézium csíkban a vakutűz
hamut, füstöt hátrahagyva létünk
csendbe torkollik – szétárad a bűz.
Üres fehér vászon
gép kikapcsolva.
Kedves Ica…
Nagyon szépen köszönöm 🙂
üdv
iMRE
Remek írásodhoz szeretettel gratulálok: Ica
)előttem már mindent elmondtak)
Kitti
Ne dicsérj ennyire….már így is túlzottan elbizakodott vagyok….
Sokszor megszalad a szó nálam….eltévedek pont a "képek" között…visz a szó….
Annak nagyon örülök, ha másnak is tetszik amit írok….
(ezért írunk)
üdv
iMRE
Bízom benne Maria, hogy értetted, hiszen a lényeget emelted ki…
köszönöm, hogy olvastál 🙂
üdv
iMRE
Kedves Babu
MOst mosolyogtam….hát persze aki írja az nagyon meg van magával elégedve….de én jobban szeretem, ha mások látják jónak….
A magunk történetét írjuk meg, igen….de úgy, hogy másoknak is megfeleljen…talán valami tapasztalatunkat akarjuk továbbadni…vagy a fene tudja….de nem csak önmagunknak írunk….és kell a kriitika…nagyon kell
üdv
Imre
Én értem Imre! Nagyon is. A képeid beszélnek helyetted… 😀 Viszont nem elvárható, hogy mindenkinek ugyanaz jusson eszébe a képekről, ami neked! Mindannyian más és más szubjektummal rendelkezünk, és nem is biztos, hogy a másfajta nézet, nagy megélt különbséget eredményezne. Ám, ha igen, akkor piszok jót írtál!! 🙂
"Celluloidba ragadt rég-pillanatok
vergődnek kínnal a karcok között,
szépia-szín megfakult szavak
sejlenek fel a képek mögött." Remélve, hogy megértettem a verset ami nagyon tetszett: Üdv. Maria
Kedves Imre.
En tökéletesen megértelek.
Sokan vagyunk igy akiknek a verseit félremagyarazzák.
A lényeg, hogy Te légy megelégedve magaddal,mert
tulajdonképpen a verseinket elsősorban magunknak irjuk.
Utána jöhet a kritika !
Szeretettel…Babu;)
tudod Kitti…..az a baj, hogy én tudom mit akarok írni…..de az olvasó nem biztos, hogy azt is érti…..és szeretek "képekben" írni…láttatni….ezért van sok közhely a verseimben….lejátszott képek jelennek meg…..:((
üdv
iMRE
Tudod Imre, valahol tényleg igazad lehet… 😀
Kedves Zoli…
Kicsi gúnyt érzek a hsz-edben (Szerző úr!)….mire jó ez?….mi itt egyenlők vagyunk…vers….szép-szó szerető emberek akik tisztelik egymást….
jó vagyok Imrének is…..pertuban…
üdv
iMRE
Babu…
A lírától messze állok…mostanában más szemmel nézem a világot
üdv
iMRE
Kitti…
Nincs igazam?….ez az élet….
üdv
iMRE
Szigorú – dermesztően jò apokaliptikus viziò!/Gratula, Szerző úr! 🙂
Hmm. Érdekes "Sikolyok bújnak elő a hangsávból"
gondolom itt kezdeném ,hogy folytassam a filmkockába bezárt
pillanatok emlékeivel az " Üres fehér vászon-n "
Fantázia dús ,élményes ,mig"csontos kéz mozdul még félve,"
elgondolkoztató, bizarr gondolatok lirába fogva gondosan !
Tisztelettel….Babu:o
"Taroló kurva vihog, máglyatűzön a szűz,
falloszokból ácsolt vérpad,
vulva-lánc az ami minket összefűz."
Döbbenetes a versed. Asszociációk tárháza nyílik meg, miközben olvassa az ember. Akár vízió, akár az emlékek özöne, akár a virtuális mocsok, ami bármikor szembejön. Szóval, tetszett.
kit