Vallássá lettél…
Vér csorog az oldaladon
seb tátong a bordáid között
kezed lábad nagy szögek tartják
így ábrázol a sokszorosító közöny
hisz rólad emléket alkotni kíván.
Vallássá lettél, de kiforgatva
mindent mi történt akkor veled
átírt evangéliumok sorából merít
hitet, ki hiszi, hogy egykor megleled
az utat, hogy mentsd az embereket.
Mit tanítottál, már tovatűnt
az ember öl és abban bízik
felmented őt a “nagy bíró” előtt
de sárba tiporva az isteni óhaj
szeretet már csupán csak sóhaj.
Változik a világ, közönyös a hit
vagy gyilkos, mert azt sugallják neki
megölni azt, ki el nem ismeri
hogy isten neve, náluk, jobban hangzik.
Megbocsájtasz? Te vagy az áldozat.
Tudom, ha látod, te is sajnálod
hogy visszanyúlni nem tudsz,nem lehet
rendet tenni, takarítani a jászolt
az írás igazságát fel nem emelheted
mert más az érdek, a világ a pénzről szól.
Egyszer talán, ha üt az utolsó óra
az ember rádöbben, nem jó ez így
mit elkövetett tékozló módra
már végleges. A megbánás avítt.
Akkor nyújtod-e néki segítő kezed?
Vagy hagyod, hogy elnyelje a mocsár
hisz most is, nagyságában bízva
dagonyázva, derékig a sárban áll.
…sok ember rosszabb az állatoknál, ami volt az kitörölhetetlen, megmásíthatatlan történelem, vagy csak fáma?! Igazából senki sem tudja…aki hívő, az hiszi, aki nem az vagy tagadja, vagy némán hallgat. Nagyon jól, és szépen megírtál mindent, amit ez esetről tudni lehet (vélünk), és az emberekre vonatkozó véleményed, ami sajnos jogos, mert igaz.
Szeretettel olvastalak. Rózsa