Egy téli, fejedelmi vacsoráról, tankában írt a szerzőpáros…
Alkonyodik és
Bátrabbá lesz a sötét.
Éjjel, oly\’ fagyos.
Napok óta nem eszek,
Számba csak vizet veszek.
*
Róka oson a
Neki oly\’ magas hóban.
Orra izgatott!
Lakodalomba megyek,
Hogy jót és nagyot egyek.
*
A környéket még
Vékony köd is takarja.
Az éhség, nagy-úr!
Illatozik a leves,
Kihűlt már, majdnem jeges.
*
Megfagyott madár
Ott van, ahol leesett.
Terített asztal.
Eszek, majd puha husit,
Jaj! Mintha rágnák gumit.
*
Csonttá fagyott hús,
Megdolgoztatja rókát.
Éhét, elverte.
Mondták, lesz később „szárma”,
Végül kisült, vak lárma.
*
Hazafelé már
Nem rohan. Jól kifáradt.
Köd, jól takarja.
Nincs már más az étrenden,
Arra, későn ébredtem.
*
Magányosan él,
Az odú-meleg várja!
Életben marad…
Így jár, aki válogat,
Üres hassal távozhat.
Vecsés, 2017. augusztus 29. – Szabadka, 2017. szeptember 14.
a haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A versrész címe:2Így jár, aki válogat”
„Szárma” = töltött káposzta.
Rózsa kedves, köszönjük, hogy élvezettel olvastad a művünket és örömünk, hogy ezt mosolyogva tetted.
Üdv/Feri
Tibor kérlek, nagy örömünk az érdeklődésed és köszönjük a gratulálásodat.
Üdv/Feri
Rita kedves, földöntúli élmény nekem, hogy az "értő" olvasóm vagy, köszönöm, az elismeréseddel együtt.
Üdv/Feri
Érdekes versedet (tankát) élvezettel, és mosolyogva olvastam. Rózsa
kedves poétatársak !
Verseteket érdeklődéssel olvastam,gratulálok
Tibor