Az erdő halk szava
Halld meg, mit az erdő súg,
Azt, mit a szél eléd fúj.
Halld, hogy dicsekszik a fa,
Mily nagyra nőttem ma.
Szél fújja át levelem,
Minden koszt leverek.
Ha eső hull, szidod az eget,
Ne tedd kérlek, én így eszem.
Hidd el szépen, hasonlítunk,
Víz nélkül nektek sincs kiút.
Ha élni akarsz, innod kell,
Én a talajból szívom be.
Tápanyagod az ételben,
Én a talajból nyerem.
Ha kiszáradnál, meghalnál,
Ha nem esne, mi meghalnánk.
Sírsz, ha megvágod az ujjad,
Némán tűröm, ha jön a balta.
Te is érzel minden sebet,
Az én törzsemnek is van lelke.
Nélkülem ti megfagynátok,
Egyet kérek: Míg élek, ápoljatok.
Köszönöm szépen Kedves Rózsa! 🙂 Igyekszem, törekszem 🙂
Jó a téma, kicsit még darabos a versed, a harmónia nem mindenhol öleli át, ennek ellenére tetszetős, hatásos. Szeretettel olvastalak. Rózsa