Károgó varjak
Károgásukat messziről hallom,
zeng tőlük a határ,
elriasztják a békés madarakat,
fölényben kell lenniük tán?
Sokasodnak a károgó varjak,
feketén szállnak mint a gyász,
befogjuk károgók csőreit
kik e népnek ártanak.
Annak van igaza, ki hangosabban károg?
Már unod e pokoli zajt?
Vagy ki mindig érdekét szajkózza,
s a valóságok ellen hajt?
Az károg ítélőn, utálón, vádakkal
ki tegnap is az országot becsapta!
„Hazudtunk reggel, délben, este,
és nem csináltuk semmit”, vallotta!
Hát ilyen varjakra figyelünk még,
kik nem lesznek szabadságunk bajnokai?
Lelketek, szátok nem szólal meg,
idegeneknek lennétek rabjai?
Mennyire keserű bűnös károgás,
e földre csak rabolni jár.
Szívedben égjen a magyarság,
amely békét, biztonságot vár!
Kedves Keni!
Köszönöm véleményedet és látogatásodat.
Szeretettel:Laci
[b][i][center][color=#990066]Kedves Lacikám !
Ez az egész versed egy lényeges, és tartalmas mondanivaló,,,
Csak az nem hallja meg, aki nem is akarja és még mindig sokan vannak, mint ahogy írod,,,
Szeretettel és barátsággal !
– keni -[/color][/center][/i][/b]
Kedves Rita!
Köszönöm látogatásodat gondolatodat.
Remélem a többi sor, gondolat se felesleges.
Szeretettel:Laci (f)