FAÍRTÁS

FAÍRTÁS

Csattog a végső csapás felém,
naponta csapok egyet belém,
röpül a forgács, sajog a kéz,
eret vág testemen a fűrész.

Nedveim csermelye elapad,
szálkát szárít medrébe a nap,
a csicsergés lombok közt elül,
csak a halál huhog egyedül.

Kérgemen vastagít a szégyen,
rostjaimban éveim érzem,
rügyemből nem pattan már levél,
a balta éle szívemig ér.

Aprított tüzifaként végzem,
a pokol tüzén kell majd égnem,
amíg a lelkem ki nem adtam,
hogy lobogva forrjon a katlan.

Sorsomat nem kerülhettem el,
vajúdva szültek, küzdelemmel,
én is dugványból lettem felnőtt,
bennem is megláttak egy erdőt.

Társaim recsegve kidőlnek,
sarcot kell fizetni a földnek,
mintha most mindent visszakérne,
mit kölcsönadott néhány évre.

Gúnyolódunk a múlt hősein,
köröttünk korhadnak őseim,
példájuk táplálékul szolgál,
nélkülük ma sehol sem volnál.

Addig vágom majd saját testem,
amíg én is térdre nem estem,
aztán lassan korhadni fogok,
de a szívem majd másban dobog.

“FAÍRTÁS” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][i][center][color=#990066]Kedves Attila !

    Mostanában csak akkor jártam ezen az oldalon, amikor a saját verseimhez szólók írásait olvastam és válaszoltam rájuk,,,

    Örömmel láttalak, hogy Te mostanában gyakorta írtál, de pihenőre tértem kicsit, mert kell olvasni meg zenét is hallgatni néha az egyhangúság feloldására,,,

    Örömmel olvastam tehát mostani versedet mely vegyes érzelmekkel töltött fel, vagy hangolt le, mert a faírtás kicsit keverve írtad meg mindennapos szakmai ártalmaddal, és ez utóbbit jó értelemben írom, mert nem lehet elszakadni teljesen attól amit az ember minden nap kutat, és mindig rá kell jönnie valamire,,,,

    Említed benne őseink és őseid volt sorsra jutását, és már gondolsz Te is a jövendő és várható elmúlás gondolatára, de hiszen még olyan fiatal vagy, csak ezt látod mindig magad körül,,, – az elmúlás hasztalanságát, de az evolúció örökletességét is szem előtt tartva ,,,
    Sűrű versed komoly felhívás arra, hogy mindenki mint a fa kidől egyszer, csak a fák állva halnak meg – az emberek meg legtöbbször fekve,,,

    Örülök, hogy újfent olvashattalak !

    Barátságunk fenntartásával !

    Üdvözöllek !

    – keni -[/color][/center][/i][/b]

Szólj hozzá!