Betelve
Kérlek szólj! Mikor lesz elég
Neked a barataiddal való beszéd
A séta, a mozi, a vidékre járás,
Másnál a nyugodt szívvel hálás.
Kérlek szólj! Mikor lesz elég?
Hogy, falatodat más teszi eléd,
S, mit vesz azon nem válogatsz
Mert, csak élj. Ez a jelszavad.
Kérlek szólj! mikor marad abba?
Hogy, hazatéréskor, a biztatás marad abba
Mert, elveszik a kedved a biztostól…
Elbizonytalanít, néhány '' lyukas '' szó.
Kérlek szólj! Mikor telsz be már
A helytelen élettel, üldözve mi fáj?
Mikor kezdesz neki tanulni, készülni
Arra, hogy tudjál hozzám jönni?!
S kérlek szólj! mikor megelégeled
Azt a fránya, városi életet!
Hogy, újra veled lehessek, úgy
Mint régen, ha fontos vagyok.
Ha meg Velük beteltél, ne térj vissza,
A csínytalan, ragadós nyelv-nyilakra.
Engedd, hogy teljen szíved Velem is,
Hisz akarlak Téged, mert szívem még szeret is!
2017.06.06. ( Saját. B. A. )
Kedves keni !!!!
Háklásan Köszönöm az olvasást !! Ezt egy fiúnak írrtam… nem válott be a vers ! Köszönöm 🙂
[b][i][center][color=#990066]Kedves Angéla !
Ez kicsit kétértelmű vers, de ez benne a jó, mert lehet egy fejhez, egy szeretőhöz írni, meg akár egy szülő a gyerekének is,,,
Az igazságot csak Te tudod, hogy erre mi is késztetett, és lehet, hogy csak a képzelet szülte meg,,,
Gratulálok – világos és érthető,,, !
– keni -[/color][/center][/i][/b]