Az ünnep illata
Fahéjas illat úszik a levegőben,
a harang elkongatta már a delet.
Ég felé kinyúló kezek remegőben,
reménnyel várnak egy égi jelet.
A fal sápadt sárga, a szoba üres,
az asztal közepén adventi koszorú.
A lélek mélyén összegyűlt lom tüzes,
egy emlékbe vetített sors szomorú.
Aprócska pillant és a fonal elszakad,
hópehely les be mohón az ablakon.
Lám az idő gyors vágtában elszaladt,
fénynyaláb heveredik le a pamlagon.
Angyalt várok, ki majd rám figyel,
megsimogatja szárnyával a fejemet.
Majd odafönn pár jó szóval képvisel
és nagybetűvel írja majd a nevemet.
Kívánom, legyen mindenkié a szeretet,
ne ismerje ember a testi, lelki, gyötrődést.
Talán át kellene már festeni a hegeket
és tökélyre fejleszteni a törődést.
Budapest, 2016. december 19.
Tetszéssel olvastam! (l)meghatóan szép versedet: Ica
[b][i][center][color=#990066]Drága Adriana !
Én mostanában elég sokáig nem olvastam itt senkit, és nem is írtam semmit, de Te nem tudom e közben küldtél e be verseket ?
Ez a versed megint káprázatos meleg hangulatot áraszt szét az Angyalvárás és a keleti csillag várásának megjelenésének idején,,,
Finom szőttesként terítetted elénk lelkiséged belső gazdagságát, és jó szándékú vágyaidnak hangot adtál ebben a versedben is,,,,
Továbbra is a legjobb versírók között tartalak számon !
Szeretettel ölellek !
– keni -[/color][/center][/i][/b]
Remek vers, szép metaforák, hasonlatok, szóképek és szépséges, ünnepi tartalom. Grat!(f)
kit