Kitépted a lelkem
Talán ez lesz az utolsó táncunk.
Kérlek, engedd, hogy lebegjek veled.
Lehet, hogy ez az utolsó csókunk,
ne húzd el most is kezemből kezed .
Kérlek, hogy ne lökj el magadtól,
ha vége lesz a táncnak ,elmegyek.
Nehéz elszakadni az álmomtól,
zokogni szeretnék,mint egy gyerek.
Hadd érintsem meg selymes hajad,
hadd érezzem bőröd édes illatát,
félek,hogy érted a szívem meghasad,
jó lett volna hallanom, kis biztatást.
Jó lett volna, ha velem élsz örökre,
én soha nem akartam mást ,csak téged ,
a nap befestette az eget vörösre,
elvérzik a szívem,lelkem kitépted.
Egyedül állok a poros parketten,
egy pillanatra, még érzem illatod,
látom selyemszoknyád a messzeségben,
a távolból hallom, gyilkos kacajod.
Drága Icám,Keni,Kitti (l) köszönöm
Kedves Éva!
Szépségesen tudsz írni a szerelemről, fájdalomról.
Szeretettel gratulálok: Ica
[b][i][center][color=#990066]Kedves Éva !
Kihívóan szép vers, úgy tartalmát mint harmonikus dallamos formáját tekintve,,,
Csak gratulálni tudok ehhez a szépséghez !
Szeretettel !
– keni -[/color][/center][/i][/b]
Megdöbbentő a vers vége és az egész egy fájdalmas panasz, vágy valakiért, valaki után. Jó vers. Tetszett.(f)