Vérző sorok

Vérző sorok

Véreznek soraim.
Vérző sorokkal indulok az
Éjszaka sötét ürességébe.
Kik itt járnak, mind bolondok.
Csak írok, de mindenütt csak
Vérző sorok, vérző sorok.

Nem látom szívem!
Nem látom vérző szívem
Sűrű ködfelhőkön át.
Nem látom a boldogság kapuját!
Ezért mindenkit okolok,
Ezek is csak vérző sorok, vérző sorok.

Talán itt ragadok.
Itt ragadok e nyirkos szürke
Vas barlang falán.
Itt ragad talán a vér,
Ha engem megtalál a bús halál.
De nem marad utánam sok,
Csak vérző sorok, vérző sorok.

“Vérző sorok” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat, és jól esik az aggodalomra, de nincs rá ok =) Borús hangulatban született a vers, de szerencsére nem mai darab =)

  2. Ej, ej! Róbert – szabadjára engedted a belső feszültséget, bújkáló félelmed.
    Menj csak ki a fényre, és a vér átváltozik vörös, éltető nappá!
    Nincs még itt az ideje a halálnak…végülis jó, hogy kiírtad magadból,de a reményt sose add fel! Szeretettel olvastalak. Rózsa

  3. [b][i][center][color=#990066]Kedves Róbert !

    Beleéléssel kellet olvasnom a versedet, hogy megértsem lényegi mondanivalódat ebben a komor hangulatban, ami lassan mindannyiunkat körbe vesz és érzéketlenné válunk mindenre ami értékes, és ami szép lehetne az életünkből, ha nem lenne körülöttünk egre sötétebb a világ és a környezet,,,

    Gratulálok !

    – keni -[/color][/center][/i][/b]

  4. Igazán keserves sorok ezek. A bolondok akik a sötétben körülvesznek, hát bizony semmit sem látnak ők sem. A vers átvitt értelmezése szerint érzelemszegény a környezet, az emberek és ez oly mélységet mutat már, ami elviselhetetlen. " Nem látom szívem! Nem látom vérző szívem"…
    A halál, mint kivezető megoldás sem hoz vígaszt semmire, mert a nyom nélkül való elmúlás, ahol senkiben nem mozdul értünk gondolat, bizony fájdalmas bír lenni.
    Átéreztem a versed.(f)

Szólj hozzá!