Oly zord

Oly zord

Oly zord, rideg a téli reggel,
szürkeségével lehengerel.
Vedlenek zúzmarák a fákról,
a szél, csendben felsepregette.
Csipkebokron bogyók izzanak
itt felejtette az a ravasz ősz
csapdát állítva az elmúlásnak.
Nem sikerült a csel, árnyakat
ingat a víg madárdal, a szellő.
Ha eljő fekete súlyával a felhő,
sűrű hóesésben üvegszálú eső.
Bohóckodunk a hóemberrel.

“Oly zord” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. igen, bármennyire zord is a tél, azért vannak örömei is.

    Gratulálok!

  2. Kedves Ica.
    Nagyon szépen megörökitetted a tél jovetelét úgy a maga " zordságával "
    "Csipkebokron bogyók izzanak
    itt felejtette az a ravasz ősz "
    Gratulálok szeretettel….Babu

  3. Viola drága!
    Örülök, hogy tetszett a versem. Kívánok én is áldott Adventi készülődést.
    Szeretettel ölwellek: Ica

  4. Drága Ica!
    Zord is, hideg is, de a versedet mégis kellemes olvasni.
    Szeretettel és tetszéssel kívánok Áldott Ünnepeket: Viola (f)(f)(f)

  5. [b][i][center][color=#990066]Kedves Ica !

    Nagyon szép képekben is megjelenő gondolatisággal megírt versedet szívesen olvastam a hideg, zord télről, de ebben is található valami szépség, mert csak kint van hideg, de a verset olvasata felmelegítő !

    Örültem megint, hogy szép és bensőséges gondolatokat olvashattam Tőled !

    Sok szeretettel !

    – keni -[/color][/center][/i][/b]

  6. "ingat a víg madárdal, a szellő.
    Ha eljő fekete súlyával a felhő,
    sűrű hóesésben üvegszálú eső."

    Tetszett, jó volt olvasni.(f)

Szólj hozzá!