Finálé

Megosztás Nyomtatás 707 megtekintés 11 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Finálé
( In memoriam Szabolcs…)

Rövidre szabott negyven év volt,
s oly törékeny benne a szépség,
csak a magány, s mélyére titkolt
gyötrô kétség, zsenge reménység…

Feloldhatatlan rejtély-sorsod,
amit nem lát szem, kéz nem tapint,
most már örökre ködbe-oldott,
hogy megértenénk, csak balga hit.

Még egy fuvallat dallam neszez
illanó képsorok nyomdokán,
majd lehull a kéz, s zúg mint repesz,
az utolsó hang az orgonán.

Bielefeld, 2017. Advent hava

“Finálé” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Gyônyôrü búcsúvers!
    Fájdalmas lehetett megírni.

  2. Kedves Gitta!
    Megható, gyönyörű búcsúvers.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)

  3. [b][i][center]Gitta, nem találok szavakat, és nem is olvasom a kommenteket,annyit mondok mi bennem van, én ebbe a versbe beleremegtem.
    Fejet hajtok versed által átadott érzéseid előtt.
    Rzsike[/center][/i][/b]

  4. Kedves Gitta.
    Nagyon meghatódva olvastam ezt a szépséges búcsúversedet.
    Szivbôl gratulálok……Babu(l)

  5. [b][i][center][color=#990066]Kedves Gitta !

    Meghatóan szép versbeni sorokban búcsúztattad el Őt tőlünk is, és meg is tudhattuk visszajelzésedből, hogy Ő – ki volt a számodra és milyen is volt életében,,,

    Én hiszek az örökkévalóságban és a lélek újbani testben öltésében is,,

    Most elment az Elíziumi mezökre, hogy felkészülhessen egy jobb és szebb, sikeres életének reményében,,,

    Addig legyen vele a béke, és nyugalom – PAX VOBIS !

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/center][/i][/b]

  7. Igen, drága Viola. El is engedtük, az édesanyja talân még kapaszkodik.
    Ez volt a sorsa…
    Köszönöm a szavaid, Ölellek,
    B.

  8. Kedves Brigitta!
    Szép emlékverseden meghatódtam, fogadd együttérzésemet. Jó, hogy többet is írtál Róla, de bele kell törődni, el kell engedni, Ő, ennyi időt kapott. Találkozni fogunk az eltávozottakkal.
    Szeretettel gratulálok: Viola (f)

  9. Kedves Kitti, Rózsa, Rita:)
    Köszönöm az olvasást és méltatást.
    Úgy érzem, hogy valami kiegészítés- féle még idekívánkozik.
    Szabolcs az egyetlen unokaöcsém volt, bátyám gyermeke. Nagyon közel állt a szívemhez, lányommal szinte együtt nevelkedtek. Okos, jóképű gyerek volt, tanítóember, de hivatását nem szerette, a zenéért élt- halt. Orgonált is a templomban, kántorként, imádta csinálni …( erre utalok a befejezô sorban).
    Sajnos az élete nem úgy sikerült, ahogy a nagy könyvben megírták. Vegig magânyos, zárkózott maradt, sorsa zátonyra futott…Az idén, augusztusban temettük. Még nem töltötte be a negyvenet…

Szólj hozzá!