Fohászom

Fohászom

Tó vizében hegyek tükre,
az ég kékje, erdő zöldje.
Idejövök magányomban,
bizonytalan talányomban.

Szép itt, Isten háta mögött,
hátra hagytam minden rögöt.
Otthon zúg szép Magyarország,
béke lesz tán, csodálkoznák.

Nem vad s botor itt ez a nép,
sok évezred múlt, mégis él.
Istenét, hazáját szereti,
élettel, karddal vitézli.

Vitézsége, szívjósága,
hírét vitte a világba.
Európát sokszor védte,
megbecsülve nem volt érte.

Mostanában garmadában,
politika viharában,
most minden előbbre valóbb,
haza sorsa maradt utóbb.

Ősök, ha tudtátok volna,
hatalomért acsarkodnak,
pénzért Júdásokat venni
haza érdekét feledni.

Istenem, adj reményt nékünk,
talpon maradjon a népünk,
ne kelljen már soha félnünk,
emelt fővel soká éljünk.