KICSAPONGÁS
Settenkedett az éj nesztelen léptekkel.
Megleste, meglátta, már nyújtózik, álmos,
forró napnak végén, elpilled a város;
csillagos paplanját reá terítette.
Utcákon szél úrfi zabolátlan pejként,
széltében-hosszában nyargalászni kezdett,
végigszáguldozott, út porát felverte;
hulló falevelet keringőre felkért.
Huncut mosolyával felhő mögül a Hold
kikandikált, majd másik felhőt keresett,
magára rántotta, be is hunyta szemét;
ekkor, a szél úrfi, új erőre kapott,
táncba vitte legott összes falevelet,
örvényként forogtak, majd hulltak szerteszét.
Budapest, 2017. augusztus 6.
B. Moravetz Edith
[i][color=#003399]Kedves Editke !
hangulatos és látható pillanatképet festettél elénk a hidegen süvítő téli zord szélről,,,
Gratulálok !
szeretve !
– keni -[/color][/i]
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy bekapcsolódtál szonettemhez – a Te emlékezésed kicsit felborzolja a kedélyünket – sajnos a szélúrfi bizony így is át tud alakulni, nos róla nem biztos, hogy szonettet írnék! 🙂
Köszönöm szeretettel írt soraidat!
Békés, nyugodt vasárnapot kívánok!
Ölellek: Edit (l)