Kilenc haiku

Kilenc haiku

a szemközti ház
kéménye füsttel üzen
közelít a tél

* * *

eltűnt a pók is
legénylakásomban ma
magam maradtam

* * *

rossz piktor a tél
elcsent őszünk színeit
fehérre festi

* * *

hóharmat ruhát
húz a hegyhát hűs a tél
halk sóhajtása

* * *

zöld tea mellé
csipetnyi csöndet majszol
a fáradt költő

* * *

tejfölszín ködben
tétovázva ténfereg
a halk harangszó

* * *

hová csalogatsz
selymesfényű holdsarló
követni vágylak

* * *

mint hamu alatt
hűlő parázs úgy hamvad
el ifjúságom

* * *

pirkad a hajnal
deres faágon cinke
köszön a napnak

“Kilenc haiku” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves keni!

    Megértem és elfogadom álláspontodat.
    Szerintem a haikuk nagyszerűsége éppen tömörségükben és kötöttségükben rejlik.
    ha nem tetszik a klasszikus haiku, érdemes Fodor Ákost olvasgatni. A magyar haikuk szellemisége másabb!

    Őszintén remélem, néhány elnyeri tetszésedet!

    https://terebess.hu/haiku/fodorv.html

  2. [i][color=#003399]Kedves László !

    Én már akár hogy is próbálom, de nem sikerül megbarátkoznom a haiku költészettel, mert szerintem, olyan hangsúlytalan, nincs dallamuk, zeneiségük ritmusuk – harmóniája és a mondanivalójuk is nagyon szegénykék,,,

    Ezeknél még a szabad verseket is többre tartom ez pedig túl megkötött,,,
    De azért gratulálok a megírásukhoz !

    Tisztelettel !

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!