Mohács

Mohács

Harsonák zengenek,
dobbannak vad lovak.
Súlyos testük alatt,
marcona hős lovag.

Kiáltás hallatszik,
irdatlan fájdalom
a húsba vájt sebektől
eltorzult arcokon.

Fénylő páncéling alatt,
izzad, bűzlik a test.
Dögszagot áraszt magából,
mire leszáll az est.

Véres, habzó nyállal
hörgő sebesültek,
kiomló belükre
varjak egyre gyűlnek.

Földön fekvő zászlók
mellett lekaszabolt fejek.
Mindent eldobálva
menekül a sereg.

1998.

“Mohács” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszi Kitti!

    Nem írok hosszú verseket, mert lusta vagyok hozzá, meg el sem olvasom őket. Jobban szeretem röviden és tömören megfogalmazni a dolgokat. A következő vers, amit feltettem, (majd, ha átmegy a cenzúrán) könnyedebb lesz és még egyszerűbb :-))

  2. Kellemes meglepetés volt a versed. Mikor rányitottam, nagy, vaskos versre számítottam. Aztán itt van ez a remek, képekkel bővelkedő, könnyű hat szótagos költemény, aminek szerkezete egyszerű, tartalma viszont elég súlyos. Nagyon tetszett! Gratulálok!
    kit

  3. [b][i][center][color=#cc0066]Kedves József !

    Régen írt vers, de tudjuk, hogy milyen borzasztó lehetett, a történelmi tanulmányainkból és az emlékiratokból,,,

    Gratulálok !

    — Kegyelemben teljes, áldott, békés, szép Karácsonyi Ünnepeket kívánok, – az Új év pedig hozzon szerencsét, sikert, békét és sok derűt – Neked és kedves Családodnak, Szeretteidnek is !!!

    – keni –
    [/color][/center][/i][/b]

Szólj hozzá!