A LÉT HATÁRÁN

A LÉT HATÁRÁN

Bár lomhán ballagnak a napok,
mégis mérföldeseket lépnek.
Átívelnek messzi korokon,
végül hirtelen utolérnek.

S ekkor elengedik a kezed.
Boldogulj egyedül, ha tudsz.
Tapasztaltál, éltél eleget,
lássuk, egyedül mire jutsz.

Anyó tipeg bizonytalanul,
nem tudható, hova igyekszik.
Gyenge, de szándéka eltökélt,
és belátható célnak tetszik.

Megáll, törli szemét, erőt gyűjt,
s rájön, túlbecsülte önmagát,
bármi várja is az életben,
jobb lenne már neki odaát.

Viszi életét batyujában
megbékélve, árván, öregen,
halk suttogását hallom: “Hát… te
jól itt felejtettél engem, Istenem!”

“A LÉT HATÁRÁN” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Zsófia!
    Köszönöm, hogy olvastál és gondolataim rád is hatottak. Barátsággal és szeretettel, marinka(l)

  2. Kedves Marinka !
    Szomorú ténnyel néz elébe az éledt korú ember. Talán ezt érzem a leginkább jellemzőnek az öregség kifejezőjeként. Nem jutott volna eszembe, hogy így értelmezzem, amig nem olvastam el ezt a versedet." A lét határán" az ember már annak is örülhet, vagy azon csodálkozhat, ha naponta feléled.

    " Megáll,törli szemét, erőt gyűjt,
    s rájön túlbecsülte önmagát,
    bármi várja is az életben,
    jobb lenne neki már odaát."

    Nagyon tetszik! Őszinte és mégis kíméletes.Nem bántó, olyan amilyet az idős, öreg emberek még el tudnak viselni.
    Tisztelettel és szeretettel gratulálok, Zsófia.

Szólj hozzá!