Az ég peremén
Csak az ég peremén jár,
egy elhagyott gyöngyhajú lány,
akit neveltek csillagok,
elfeledett hűs illatok.
Egy peremvidék az otthona,
a távolba néz és csak vár,
olykor a csillagok közt jár,
egy elhagyott gyöngyhajú lány.
Néha az éj ablakán néz,
könnyeit kifacsarva
a felhök fölött nevet,
s a csillagok közt temet.
Már csak az ég peremén jár,
egy elhagyott gyöngyhajú lány,
s csak várja hogy valóra váljon
egy csillagokba zárt álom.