HIÁNYOLTÁL…

HIÁNYOLTÁL…

Hiányoltál, mikor elmentem
Magányos voltál, és szomorú,
mint hervadó virágkoszorú
Ezen én, oly sokat merengtem.

Ha, veled vagyok, miért bántasz?
Nem tetszik semmi, amit teszek
Ettől borzasztóan szenvedek…
Sokszor játszol velem, csak áltatsz.

Az ég sem vígasztal örökké
Nem is könyörgök érted többé
Menj, siess, ha nem lehetsz velem.

Ígérem, nem sírok utánad
Vissza se nézz, ha máshol várnak
A szerelmed, mélyre temetem.

Fontaines,2017.dec.01. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“HIÁNYOLTÁL…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. [b][i][center]Rózsa, olvasom a kommenteket,….bizony , bizony nem könnyű elengedni annak a kezét akit szeretünk, még akkor sem ha tudjuk sokszor áltat.
    Néha vakok is tudunk ám lenni. Rzsike[/center][/i][/b]

  2. Köszönöm Mirage, hogy olvastál.

    Úgy van Ritám, ahogy mondod, de mint a dalban is van:
    "A szívnek megtiltani nem lehet…Köszönöm, hogy nálam jártál.
    Mindkettőtöknek nagy ölelés. Rózsa

Szólj hozzá!