Keringések

Keringések

A szántóföld felett áttetsző
ködgomolyagok nyújtóznak.
Fel-fellebbenve a barázdák között,
melyek egymásra borulva,
hosszú kerekded sorkba – féltve őrzik
a beléjük vetett remény álmát.

A felbukkanó fényt, csak groteksz
száraz ágak szűrik.
Egy fonnyadó fűszálon áttetsző
dér cseppje gyűlik, fagyos
fellegtornyokból szél süvít
– kacskaringós utat söpör,
majd száraz falevelet fog
keringő táncra, s ha nem hajlik
összeszáradt lába
– hideg pengéjével szabja
darabokra, hogy erejét fitogtassa.

A dermedt világ húrjain jégcsap
ihlette szonáták rezonálnak.
Távoli harang hangja visszhangként
koppan a tó jegén, s ha véget ér
e borzongató égi játék – majd minden
a helyére kerül, az éj a csenddel elvegyül.

2012-01-13

Cobblah Ilona