Adamecz László
Szeretem az embert…
Ahol karjaimnak vége,
ott merevek ujjaim,
fájdalommal mozdulnak,
erőtlen tagjaim.
Nincs tovább?- kérdeznéd,
magam is így véltem, féltem.
Nem döngetek falakat,
nem ütök meg senkit.
Ki véd meg engem?
A világon senki.
Te is élhetsz így, vinnyogva,
reménytelen kétséggel,
senki vagy magadnak, másnak,
„élhetsz” emberi erénnyel.
Elvesztettem mindent,
és enyém lett a világ.
Szeretet költözött lelkembe
veled is megosztanám.
Megszenvedtem érte,
ajándékul kaptam,
alázatomért jussul,
hogy másoknak is osszam.
Nem húzom már magam,
az öröm él bennem,
szeretem az embert,
ő viszont engem.
Szívből köszönöm válaszodat,
kezeim és az alkotói, rám telepedő
események sok válasz igény a fészen
is, lefoglalnak.Sok felesleges, de
vannak értékes kapcsolatok is.
Minden jót kívánok!(f)
Ne érezd magad kellemetlenül Kedves Laci! Soha nem várom el a viszontfigyelmet senkitől. Nem azért olvasok itt és reagálok, mert azt szeretném. 🙂 Ha nem szívesen olvasok valamit, hát nem is írok hozzá. 🙂 A kívánságodnak viszont szívből örültem! Számodra is hasonló, múzsákban gazdag ichletet kívánok!
Kedves Kitti!
Köszönöm a biztatást, figyelmedet
Kellemetlen nekem, hogy viszonzásom
oldalad iránt elmarad.Olyan Jól írsz,
hogy okosakat nem tudok reagálni.
boldog alkotó kedvet kívánok(f)
Nagyon jó vers. Ráadásul előremutató a kudarcok ellenére is felemelő érzésekkel telített. Gratulálok!(f)
kit