A MEDVE

A MEDVE

A remetének csak egy a vágya,
hátha valaki majd megtalálja,
és dohos barlangjából kicsalja
egy elfelejtett ismerős arca.

E pillanatra ezer éve vár,
ősz után jött tél, tavasz után nyár;
nektárból, mézből semmit sem kapott,
csak körbezümmögték a méhrajok.

Azt gondolta, hogy ha elmenekül,
nyugalmát megleli majd egyedül,
s kivárja, míg megbékül a világ,
ha rájön, mikor s hol csinált hibát.

De mint az a medve februárban
– aki tovább alszik barlangjában -,
megrémült a saját árnyékától,
s elfordult örökre a világtól.

“A MEDVE” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Nagyon remélem, hogy a költői képed, a medve, nem te vagy! A vers nagyon jó.
    Boldog Karácsonyt Kívánok Neked!
    kit

Szólj hozzá!