Ó, mily boldogság!

Ó, mily boldogság!

Immánuel, ó, mily boldogság,
nyíljon a szív és szóljon száj!
Istennek zengjen dicséretet,
a drága küldött megérkezett!

A világnak örömhírt hozott,
csillag gyúlt az égen, ragyogott.
Bölcsek követték a csillagot,
amely Hozzá utat mutatott.

Az a csillag ma is fenn ragyog,
sugárzón hirdeti karácsonyt.
Ki éjsötétben néz az égre,
látja: ma is égő a fénye.

Bölcsek ma is, kik követik Őt,
dicsőítve az Üdvözítőt,
a Megváltót, a hőn Szeretőt,
leborulva Fensége előtt.

Schvalm Rózsa

“Ó, mily boldogság!” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Rózsa !

    Igen ezzel kezdődött, a csillag ment elől mutatta az utat." A bölcsek követték a csillagot,
    amely hozzá utat mutatott "
    A bölcsek ma is követik Őt"
    Milyen jó, amikor szabad szemmel látható tiszta égbolton ez a csillag, mindenki számára ott ragyog fenn az égen, s ha bárki felnéz rá, meglátja a lelke tisztaságát.
    Szeretettel, Zsófia.
    Boldog újévet kívánok.

  2. Drága Rózsa!
    Gyönyörűséges versed örömmel olvastam.
    Boldog Újévet kívánok szeretettel: Viola (f)(l)(f)

  3. Drága Rózsa!
    Csodálatos a versed, öröm volt olvasni.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

  4. Kedves Rózsa !
    Szebben nem is írhattad volna tehetségedhez elismeréssel gratulálok
    Szeretettel Tibor

Szólj hozzá!