Karácsonyi álom
Csak a lelkem mélyén él az ünnep
a hétköznapok mindent kiöltek…
Csak az álmokból tűnik még elő
a gyerekkor, mikor karácsony jő.
Titokzatos, sohase látott
ajándékozó angyalok
almát, aranydiót, mézes szíveket
aggatnak a fenyőre díszeknek.
Anyám beiglit süt és kávékrémest…
számban ízek emléke éled.
A fán csillognak ezüstös gömbök,
a fél dióhéj, mit ma is őrzök,
Jézuskát rejt csipkéjével,
Anyám szelíden énekel,
száll a “Mennyből az angyal”…
s gyertyák lángja fénylőn fellobban.
Künn lágyan, pihézve hull a hó
ezüstözik, mint égen a Hold.
Ma már hó sincs… marad az álom,
titokban mégis csodákra vágyom.