Az én adventem
Várakoztam félve,
a másodperceket
duplán átélve,
szerettem volna,
hogy maradj.
Elmentél, mert hívtak
s oly sokan vártak,
földi küldetésed
bevégzettnek láttad,
nem mondod már többé
a száddal pajkosan:
megjöttél Melinkó,
már vártalak nagyon,
halálos ágyadon
is dicsérted alakom:
“kirakatba való vagy
még most is angyalom”.
Könnyed kicsordult
szemednek sarkából,
mikor meglátták szemeid
unokád az ágyadból,
“jól vagyok”
ez volt a szavad járása,
holnap még jobban leszek,
mondtad egyre másra,
a holnap már itt van,
helyeden hatalmas űr tátong,
nincs ki megálljt parancsoljon
az egyre folyó könnynek…
Nehéz bármit is mondani,őszinte együttérzésem.
Ica kedves!
Ölelésed érzem és köszönöm! :](f)
Melinda
Kedves Rita!
Ő volt az első, akit elveszítettem a legközelebbi hozzátartozóim közül. Hiányát megtapasztalni nagyon fájdalmas.
Köszönöm, hogy itt jártál.(f) Melinda
Nehéz bármit is mondani kedves Melinda!
Majd az idő…csak az nem vigasz.
Ölellek szeretettel: Ica