Szárnyalj hát hülyeség
Szabadjára engedem ma hülyeségemet,
szárnyaljon, mint a madár,
messze űzze, hogyha van,
minden rossz kedvemet.
Repülj, száguldj minden felé,
magas bércre fel!
Hozz örömet, vidámságot,
minden szívbe el!
Mindeneknek van határa, de
neked ne legyen!
Nem szorítlak kalitkába,
s másnak sem engedem!
Minek nekem a józan ész,
ha így minden oly vidám?
S örülni tudok, mikor más nem,
egy téli délután.
Repülj, repülj hát fantáziám!
Szárnyalj hülyeség!
Vedd el minden embernek,
bánatos, bús eszét!
Jó is az, ha ránk tör a jókedv és hülyéskedésbe fojtjuk ezt az undok telet. 🙂
Kedves Júlia! Viszont kívánom! Néha írok ilyen ökörségeket is. Van még több is, majd néha töltök fel belőlük.
Köszi! Gondoltam jól jön ebben a ronda télben ilyen is.
Nagyon kedves, vidám verset faragtál, sok igazsággal. örömmel olvastalak. Rózsa
Kell a hülyéskedés, vidámság, pláne a jó kis depis téli napokon. Jobb a kedve az embernek.
Amondó vagyok, hogy józan ésszel is lehet örülni minden apróságnak, legfeljebb hülyének nézik az embert. De ennyi kockázatot megér! 🙂 Örömteli, boldog új évet!
[b][i][center]Bizony jó lenne ebből a szomorúságból kiszakadni.[/center][/i][/b]