Engedj el

Engedj el

nem ezt ígérted Jeruzsálem forró nyarában,
mikor a siratófal előtt próbáltam megérteni a hosszú szakállak
mormoló imáit s próbáltam összeszedni morzsáit mit még őrzök
a gyermek-lélek esti szófogadó összetett ujjacskáiból

a kövek közé kapaszkodó folyandárok oxigén éhsége jajgatott,
s néhány szó is felsírt a hosszú barkók között,
furcsa volt minden, negyvenöt celcius fok,
mégis fekete öltöny,

mit keresek?

magamat
és téged Jézus,

nem ezt ígérted mikor a stációk útján elborzadtam
a modern kufárok kapzsi hangzavarán
és nem ezt ígérted mikor a Szent-Sír templomában térdeltem
a tested árnyékát őrző márvány fekhely mellett

miért büntetsz?
miért nem engedsz?

nézd, kezem ismét imára kulcsolom.

“Engedj el” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. …Szép, mély tartalmú vers, ellentétes érzéseket dolgoz fel – a megszokás, tanítás, és a remény a végén győz: térdet hajtasz az ismeretlen erő előtt. Elgondolkodva olvastalak. Rózsa

  2. Zsófi

    Jézustól nem azt kérem számon, hogy életet ad, azt inkább, hogy "nem enged el"…én gyógyultam rákból, egy öngyilkosságból….vérröggátlót szedek, a szívem kivan….mégis élek…

    de ne hidd, hogy örülök neki

    üdv
    iMRE

  3. Én azt hiszem Kedves Imre, hogy az elengedés részedről nem történt meg…
    Jó ez a vers-szerű ima.

  4. Kedves Imre !
    Vannak kivételesen magas kort megélt emberek. Ki áldott jó egészségnek örvend, kinek jelen állapotában vannak nehéz percei az egészségében. Senki nem tudja ki meddig él. Idős korban vannak még csodák, ha jól alkalmazod az imát. Történtek már híres gyógyulások. Jézus nem akarta sohasem az ellenkezőét tenni a gyógyulásnak. Ő hozzá mindig azért imádkoztak, hogy hozzon gyógyulást. Talán nem ért el hozzá imád, mert nem helyesen kérted Őt. Próbáld meg újra ad hozzá erőt.
    Szeretettel, Zsófia.
    Boldog újévet kívánok.

Szólj hozzá!