Mindhiába

Megosztás Nyomtatás 526 megtekintés 15 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Mindhiába

Virrasztanak egybegyűlt felhők az égen,
tornyot emelnek, aztán mind szétszéled.
A mennyei úton szellő söpör végig.
Egyszer rád találok, vagy egy angyalra,
kihűlt csillagra, kihűlt kék parázsra.
Az élet többet vett el, mint amit kaptam,
épül az elme által a pokol szép lassan.
Mögöttem zsoltárhangban megbotlott
a remény. Ünnepeken is fagyos a csend,
ha benne elmerülve imádkozom érted.
Megtanultam élni, nélküled, mindhiába,
mezítelen fasorban dideregve járok.

“Mindhiába” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  3. Drága [b]Csilla, Etel, Edia. Melinda, Kitti, Gitta, holla, Lajos, Rózsika, Rózsa.[/b]
    Köszönöm a kedves, vigasztaló soraitokat. Igazán, nem akarok terhelni senkit a fájdalmammal, tudom jól, mindenkinek meg van a sajátja és azt érzi a legjobban. Mindent meg kell gyászolni, egy elvesztett szülőt, szerelmet, talán egy úton elhagyott kiskutyát is, ami fájdalmat okoz. De elfeledni….
    Kívánok nektek nagyon sikeres, boldog újévet szeretettel: Ica

  4. Drága Icukám! Tudom, nem vígasz, de abban a mezítelen fasorban, nem csak te jársz szomorúan, emlékektől terhes szívvel, mert másokat is ér ilyen veszteség…előbb-utóbb belenyugszunk. Az élet megy tovább, azokra gondolj, akik veled maradtak, és várják a szeretetedet. Vidám, játékos Szilvesztert, és BÚÉK szeretettel Rózsa

  5. Drága Ica!
    Nagyon szép a versed, gratulálok!
    Szeretettel Boldog Új Évet kívánok! Rózsa(l)

  7. Nagyon fájdalmas sorok! Élhetünk a saját mennyországunkban, és saját poklunkban is, sajnos az élet során mindkettőre lehetőségünk van.

    Sokkal boldogabb új évet kívánok!

  8. Minden sor külön egy- egy gondolatot kibontó lemondás, beletörôdés.
    Pedig Kitti felrázó válasza is bizonyìtja, hogy nem szabad így, hisz annyi örömöt nyújt az élet…, a megtörténtet már úgyse tudod megváltoztatni. Persze, azért érzem és értem a sorokat…
    Boldog Újévet, Ica(l)
    G.

  9. Drága Ica! Lélekkel írt versed fájdalma megérinti az olvasót. Eleve csodaszép szavakkal és gondolatsoral gyászol benned a fádalom. A versed csúcsa:
    "Az élet többet vett el, mint amit kaptam,
    épül az elme által a pokol szép lassan."
    Roppant kifejező! Mert igaz és amit kapunk, az egyedül a másikkal mérhető. Ha elmegy, elveszi Isten, vagy valaki más, hát a veszteség határtalan mértéket ölt.És persze, azt is reálisan vetíti versed elénk, hogy ez, ami fáj, ez maga a pokol és bizony, hogy az elme építi számunkra. Mi, magunk. Azzal, hogy nem eresztjük, kapaszkodunk az emlékekbe, a fájdalomba, az elmúlt, elreppent évekbe és képtelennek érezzük a kimozdulást. Pedig kell! Mert nem lehet dideregve élni végig, a hátralévő életen át. Kell a meleg, a biztonság, a kiteljesedett szeretet, akkor is, ha az nincs már velünk, akivel ezt megélhettük. Aki a részünk volt. Új részek után kell nézni…
    Szeretettel ölellek.(f)
    kit

  10. Drága Ica!

    Fájdalmad mindenek feletti, felmelegedni akkor fogsz, ha majd egyszer találkoztok és együtt lesztek.

    Szeretettel ölellek: Melinda(f)

  11. "Ünnepeken is fagyos a csend,
    ha benne elmerülve imádkozom érted."

    Versedben mély érzelmeket tártál elénk. Tetszenek soraid, ahogyan kifejezed őket.

    Egészségben, békességben gazdag Újévet!
    Szeretettel,
    Etel

  12. "épül az elme által a pokol szép lassan" – ebben a sorban érzem a vers kulcsát. Lélekben gazdag, boldog új évet! (f)

  13. Kedves Rita!
    Mindenkinek meg van a maga keresztje…
    Köszönöm a gratulációdat.
    BUÉK.
    Szeretettel: Ica

Szólj hozzá!