December anziksz
Csontváz jegenyefák hajolnak a szélben,
gyömbér-sárga alkony rácsurog a tájra,
gyöngyszemként megcsillan a lenyugvó fényben,
majd rácseppen csendben karácsony havára,
jégrózsák csipkéi kristályokat csenget,
tovatündökölnek apró szilánkjai,
csöppnyi cinke gubbaszt, apró reményt reszket,
ékkőként ragyognak fagynak virágai,
rőzseujjakkal a fák csipkét horgolnak,
füstöt böffent a Holdra csöpp ház kéménye,
jégpalástja csillan eltévedt vándornak,
hogy rátaláljon a lelke békéjére,
a fagy ólomkarját a vállára tette,
zúzmarastóláját tekerte nyakára,
kristálykönnycseppjeit jövő feledtette,
reményt túrt a tegnap létderes hajába,
hajnal házfalnak dőlt, slukkot kért az éjtől,
ezüst mindenségbe csillagot pöfékelt,
aztán megint csendben búcsúzik egy évtől,
vándorunk arcára rózsákat pecsételt.
Nagyon szépen köszönöm!
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!(l)(f)
[b][i][center]Szeretettel olvastam szép szavakból szőtt versedet.[/center][/i][/b]