Holdsarló ideje
Lesarlózta a Hold az Ég csillagait,
kihalt, üres lett a mennytelepi határ –
immár (ha mesélnél) lejutnak szavaid,
rekedtes, tört hangod éjkékből kitalál.
Emberségről regélj, bátor puritánról,
ne arról, ki önhitt, gőgös és fölényes –
perzselj meg erőddel abból a világból,
kiégetni lelkünk, mert túl pörsenéses
és jóllakatni végre,
hisz…
szeretetre éhes.
(2017. december)
[b][u]Drága Etel és Kittim![/u][/b]
Nagyon örülök, hogy ezt a néhány szerény sorom is olvastátok, értékeltétek. Szeretettel kívánok én is minden jót, örömöt, egészséget, sikert ez újabb évben. Ölelés nektek.
"Emberségről regélj, bátor puritánról,
ne arról, ki önhitt, gőgös és fölényes –
perzselj meg erőddel abból a világból,
kiégetni lelkünk, mert túl pörsenéses
és jóllakatni végre,
hisz…
szeretetre éhes."
Éva! Remek alkotás! Örültem ennek a versnek és tisztelettel adózok a soroknak. Na meg az írójának is…
Mindannyiunk lelke szeretetre éhes – ahogyan írod.
Gratulálok versedhez!
Békés, boldog Újévet mindnyájatoknak!
Szeretettel,
Etel
[b][u]Drága Ilona és Rózsám![/u][/b]
Nagy szeretettel köszönöm az olvasást, véleményt. Ölelésem röpül. 🙂
Jó volt olvasni remekbe szabott, mély régiókban kóborló versed, mely örök kérdésekre keres választ. Rózsa
Tömör – mély igazságot hordoz, Remek megfogalmazásban… .. gratulálok Éva
Szeretettel Ilona