Lefolyóból kelt életre

Lefolyóból kelt életre

Beérett a két paprika,
Erőt adó kis palánta.
Hozott nekem Tavasz-reményt,
Várakozó szép küldeményt.

Locsolgattam, nevelgettem,
Szép szavakkal becézgettem,
Örültem sok virágjának,
Kettő, megmaradásának.

Lett belőle két paprika,
Csúcsa felnéz, hálát adva,
Én is rendre gyönyörködöm,
Életüket megköszönöm.

Lassan be is pirosodik,
Szülő bokrától elválik,
Feladatát elvégezte,
Éhes szám, bekebelezte,
Váljék jó egészségemre!

Budapest, 2018. július 26.

“Lefolyóból kelt életre” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves a versed, vidám, mókás…az életből merített. Jó volt olvasni.
    Ölellek. Rózsa

  2. Köszönöm Drága Jó Társaim, Rita, Tibor és Ida!

    Örülök, hogy Nektek is tetszett ez a kis semmiség. Nekem tavasszal nagy erőt adott, mikor a lefolyóból kihúztam az élni akaró kis paprikamag csírát. Ilyen finomat még nem ettem.

    Szeretettel gondolok Rátok: Viola (f)(l)(f)

  3. Drága Viola!

    Tényleg váljék egészségedre! Jól tetted, hogy megetted és azt is, hogy megverselted. Remek költemény született belőle. A Te nagyságodat az is tükrözi, hogy a hétköznapi dolgokból is képes vagy értékes verset összehozni. Nagyon felnézek Rád, és gratulálok szeretettel, (l)-ből.

    Ida

  4. Kedves Viola !

    Természetes folyamata az élet és a természetnek amit szép versed
    mesterien kifejezett.
    Szeretettel gratulálok
    Tibor

Szólj hozzá!