APÁK NAPJÁRA
Apám keze
Gyermekkoromban
Éreztem hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy ilyen apám lehetett.
Amit az életről tudok,
Tőle tanultam.
S a kezét mivel
Óvón terelgetett,
Felnőtté fogadva
Nyújtotta felém,
Melynek mindig örültem,
Egy szép nap reggelén…
Ő hatvan éves volt,
Akár mint most magam,
Én tizennyolc lehettem.
Örömmel fogadtam,
Megtisztelésnek vettem,
Hiszen Ő VOLT A PÉLDAKÉPEM.
Fogadd el te is
Tőlem ezt a kezet,
Amíg lehet…
Amíg csak lehet…
Megjegyzés: Apák napjára
2018 JÚNIUS 18.