nem engedlek el

Megosztás Nyomtatás 307 megtekintés 7 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

nem engedlek el

Sóhajom elszáll, mint a szellő,
hallom szívem nagyokat dobban,
kezed érzem felajzott testemen,
oly forró, félek lángra lobban.
Hadd legyek a vászon, te a festő,
nem akartam senkit nálad jobban,
ajkad érzem törékeny kezemen,
veled ébredek ,veled vagyok álmomban.
Nem engedlek el csak ha a nap fel jő,
lélegzeted oly jó hallani az éjszakában,
kérlek szárnyaljunk együtt a végtelenben,
én még soha, ilyen boldog nem voltam.

“nem engedlek el” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  3. Drága Margitkám! Icám! Rózsa! Viola szívből köszönöm (l)

  6. Szép vallomás mély érzéseidről, kívánom teljesüljön vágyad! Ölellek. Rózsa

  7. Drága Éva!
    Ez az érzésed már kitart addig, amíg újra találkoztok. De még élned kell, biztos van dolgod. Nem tudod, milyen örömök várhatnak Rád.
    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!