Fehér felhők
Álmomban, fehér felhők közt születtem,
kis felhőből, vihar lettem.
Zúgok búgok, csak nem bánom,
pillantásod lészen párom.
Pillantásod – Édes csókod,
könnyeiddel hévem oltod.
Messzi földre visz a lábad,
túlon hagytad hű babádat.
De eljön majd annak is a napja,
s szíved dobban meg, egy pillanatra.
S öröm könnyek, sírásod égbe száll,
öntöz vélem együtt, e néma határba…
Messzi földről, csak véle,
tovább, tág jövőbe.
Csukd hát múltad,
keszkenőbe.
S ez édes csókod:
Édes csókod szàlljon fel.
Mint kismadár képzeletben,
a fehér felhőkbe…
Kisizsàk ; 1993. Október 12. Kedd.