Kis csacsi és pónika…

Kis csacsi és pónika…

Bársony réten kicsi póni,
jókedvében szaladgál,
közben látja kis barátja,
a nagy fa alatt sírdogál.

Ne sírdogálj kicsi csacsi,
kérleli őt pónika mutatja,hogy
van neki egy kicsi bársony pónija.
Játsz vele kicsi csacsi, kérleli őt pónika.

S közben kérdi mért nem mentél ,
ma a csacsi oviba?
Szomorúan néz a csacsi,
nem látod hogy bicegek?

Látni-látom mondja póni,csak
nem tudom hogy -hogy lehet,
Mikor tegnap játszottak, még
velünk a gyerekek.

Jó nagyokat kergetőztünk,
kis patánkkal kopogtunk,
hogy kipi-kopp meg kipi -kopp,
akkor én egy szögbe léptem,
s kiáltottam egy nagyot.

Doktor bácsi mondta este,
ne ugráljak oly nagyon,
borogatom most a lábad,
s a borogatást rajt hagyom.

Ezért vagy hát kisbarátom,
most is ilyen szomorú?
Meggyógyulsz majd egy kettőre,
félre bánat félre bú!

“Kis csacsi és pónika…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. "Ezért vagy hát kisbarátom,
    most is ilyen szomorú?
    Meggyógyulsz majd egy kettőre,
    félre bánat félre bú!"

    [b]Nos, kedves Ági, ez olyan versike, amitől minden belemélyedő olvasódat hamar elkerüli a "bú"! Engem is megmosolyogtatott és áthangolt. Köszönöm az élményt! Szeretettel: E. [/b]

Szólj hozzá!