Halottak ruhája
Erőtlen markomból szóródnak szét szavak
mondatok fonódnak kétségek között,
hitek törnek el a racionalitás
kőkemény súlya alatt hangtalanul.
Halottak ruháját hordom, avitt szövet
feszül a valaha volt önérzetemre
s hurcolom mások bűneit rám gombolva
a múltidő kényelmetlen öltönyét.
Lelkeket rejtek el, rég halott lelkeket,
érzések élednek, időt kérnek, nincs,
pörög a nap az égen, felhőket tép szét,
fekete sírok nyílnak, vihar készül.
Vezessetek halott emberek, ott a helyem,
csak nyugalmat kérek, csendet, mozdulatlan
világot festek magam köré, s levetem
a halott ruhákat, meztelen-másvilág.