S z é l j e g y z e t
Vagyok egy széljegyzet,
lap szélére szorult gondolat,
vagyok egy száműzött
ősrobbanásból szakadt holt
anyag,
mi a földnek ütközött,
vagyok felriadó álmod,
mikor a nyugalmat nem találod,
vagyok lelked jogcím nélküli
lakója.
Vagyok az átkokból kihulló szó,
mindig a rossz, sosem a jó,
vagyok a térdelő alázat,
egy ámen a káromkodások végén,
lehajtott fejű vándor utak
szélén,
néha még álmodok.
Kedves Kati…
Örülök, ha megérintett a vers mondandója…ez a legnagyobb eredmény amit elérhetünk az írással….köszönöm
üdv
iMRE
Kedves Imre! Ez egy igen jó vers. A szemléletmódja is igen közel áll hozzám.
Üdv: Kati