Mólón
Vitorládat felhúztad,
már elindult a hajó,
szél sodor, nincs visszaút.
A hullámok csapkodnak,
dobálja a hajót, de
állni kell most a vihart!
Kormánykerék kezedben,
irányítsd messzemenő
vizekre, és arra menj
amerre vágysz, meg sem állj!
Majd beérsz a finisbe,
s ha kikötsz egyszer végre,
horgonyod leengeded,
s a mólón már csak sétálsz,
fürdőzöl majd a fényben.
Sacika! Köszönöm kedves szavaid. Éva
Évám!
Szeretettel gratulálok szép versedhez!
Ölellek: Saci (l)
Köszönöm Rita, Lajos, Kati, hogy megtiszteltetek az olvasással és hozzászólással. Éva
Kedves Éva! Az életünk tényleg olyan, mint egy vitorlázás. Sajnos, nem mindig sikerül tartani az irányt a vágyaink felé.
Szeretettel: Kati
Szép versedet szeretettel olvastam, Lajos.(f)