EMLÉKEZÉS

EMLÉKEZÉS

Hol vannak azok a régi hajnalok,
amikor szemed tükrében ébredt a nap?
Szóltak a pacsirták – híres dalnokok
Integettél, s én neked, amíg csak láttalak.
Tizenhét év telt el, hol így hol úgy…
Alig vettem észre, hogy megváltoztál
lekötött a gonddal teli, nehéz sors-út
Közben te már más nőről álmodtál.
Egy nap „elfeledtél” haza jönni,
majd a megszokott jó-éjt-puszi elmaradt
Nem tartottad fontosnak átölelni,
mikor hosszabb útra adtad magad.
Egyre ritkábban néztél a szemembe,
hogy ne lássam a hazug árnyakat
Nem találtál örömöt a szexben,
később, az is teljesen elmaradt.
Oly könnyen kiléptél e kapocsból
Ruháid árván lógtak a szekrényben
Eleged lett végleg rosszból és jóból
Feledted esküd, és leléptél szépen.
Már nem csodálkoztam, jobb is talán…
Csak a gyermekek szemében ült rémület
Hova lett apa, és hova az a láng?
Nem tudták elhinni – ez szörnyű szédület!
Napsugárként melengettük egymást,
befoldozva a sötét, tátongó lyukat.
Minden helyre jön, ne sírj Anyu, meglásd!
Együtt kiépítünk egy boldogabb utat.
Újra erő költözött romba dőlt lelkembe,
és elöntötte szívem az éltető remény
Nagy ritkán jutott csalásod eszembe,
úgy fáj csak, mint egy szomorú regény.
Rég volt, elmúlt, sokszor nem is értem,
mi kötött hozzád oly sok-sok éven át?
Néha még előjön néhány szép emlékem,
de a lényeg:
Én háborút nyertem, te csak kis csatát.

Eger,2018. július 4. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“EMLÉKEZÉS” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. [b][i][center]Rózsa gratuláluk , őszinte , kitárulkozó versedhez.Tiszteletem Neked és a gyermeknek ki melletted állt,áll.Meghatódva olvastam,őszinte soraidat.Köszönöm.[/center][/i][/b]

  2. Kedves Rita, Marcsi, Babu, deva, és Anais nagyon örültem az olvasásnak, a hozzáfűzött véleménynek még jobban. Köszönöm az együttérzést, a pozitív hozzáállást. Mindig meglep és meghat, mikor látom, érzem, hogy velem vagytok. Sok puszi nektek, és nagy-nagy ölelés. Rózsa

  3. Tudod, Icus én mellettem se nem ivott, se nem cigizett a volt párom. Az új asszony megengedte (!?) neki, pedig akkor már túl volt mélyvénás trombózisom, és egy tüdőembólián. Állandóan hasnyálmirigy gyulladása volt, a nem megfelelő étkezéstől, később ugyan felhagyott ezekkel ,vigyázott arra is, mit eszik, de már elkésett vele, az egyik lábát térd felett amputálni kellett. Nagyon fájt – intéztem neki az után-kezelést (mert nekem volt ismeretségem). Úgy gondolom, mellettem nem került volna erre sor, de hát ez sem biztos. Haragudni nem szoktam, még ha lenne is ezer okom, de ilyen vagyok – végül is a gyermekeim apja (összesen, az együtt járással együtt több, mint 23 évet töltöttünk el együtt…és első, komoly szerelem volt.) Sokan, meg sem értik, de én az anyósomhoz is haláláig jártam( még mikor otthonba került is én látogattam legtöbbször a családból). Szóval, ha véres csatát is, de mégis csak én nyertem. Kösz az érdeklődésed, ölellek. Rózsa

  4. Drága Rózsa!

    Remekül összefoglaltad azt a fájó érzést amit az elhagyottak éreznek, ha a párjuk kilép a kapcsolatból…de mit érezhetnek a gyermekek???…ugyan azt. Ügyesen lezártad a versedben…de valóban?

    Szeretettel ölellek: Ica

  5. Kedves Rózsa,

    sikerült a korszellemet megidézned, bármilyen szomorú a téma, remek és őszinte a versed. Kalapemelésem, teszik nagyon. (f)

    Szeretettel: Anais

  6. Kedves Rózsa! Leíró költeményedben kitártad szíved örömét, bánatát. Nagyszerű a befejezés a lényeg, hogy háborut nyertél. Igaz nehez volt az út idáig, de gyermekeid szeretete mindenért kárpótol. Szomorú hangvételű versed szeretettel olvastam. Éva(l)(f)

  7. Kedves Rózsa !
    Szomorúan olvastam,szinte meghatódva
    a keserves csalodásodat !
    Nagyon szép,őszinte soraidhoz szeretettel gratulálok…..Babu(f)

  8. Ejhaaa ezt aztán kiírtad magadból Rózsa:)Gratulálok!(f)

  9. Köszönöm Kati, hogy rendszeresen olvasol, és pár keresetlen szóval nyugtázod véleményedet. Ölellek. Rózsa

  10. Kedves Rózsa! Keserűen szép emlékezés ez. De az utolsó sor "helyreteszi" a téged ért igazságtalanságot.
    Szeretettel: Kati

Szólj hozzá!