MIÉRTEK

MIÉRTEK

Sokat töprengek: Mire is születtem?
Mért zöld a fű, mért süt a nap felettem?
Mért bódít a zene, mit szeretek benne?
Mint ha a szeráfok csodás dala lenne.
Mért zubog a vérem, s kívánja a csókot?
Mért gonosz a világ, mért nem vagyok boldog?
Tán, bennem van a hiba, lehet, így születtem…
Mi lehet a titka, mi munkál itt bennem?
Szeretem az eget, a forrón tűző napot,
a simogató szellőt, a sok égi csillagot
Az éji sötétben, mikor mind rám ragyog
talán, nem is földi, ha angyal-leány vagyok.
Szerettek, s szerettem – bántottak is százan
Sokat voltam magam én e nagy világban
Megcsaltak, becsaptak. Mért nem vágtam vissza?
Mégsem voltam irigy – ettől szívem tiszta.
Büntettek mégis, bár küzdöttem a célért:
Egy emberibb, szebb, és boldogabb létért
Csalogat az égbolt, magához vonz kékje
Szenvedett a lelkem, nem lett gonosz mégse.
Tán, mert gondolatban, töprengéseimben,
Mindig pőrén álltam, mint egy földi isten
Sosem lettem gazdag, nem ölelt át a fény
Becsülettel éltem…erről szól a mesém .

Néha, azért lennék kemény és kegyetlen
Ne legyek a földön csak én az egyetlen,
aki olyan magányosan rója földi útját,
azt, hogy mennyire fáj, csak álmaim tudják.

Eger,2018. június 10. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“MIÉRTEK” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Drága Rzsike, és Rita!
    A hangulatok jönnek, mennek, nem jelenti , hogy mély nyomot is hagynak bennünk. Inkább csak töprengések, elmélkedés egy-egy vers alapgondolata. Amikor ezek a sorok íródtak, ilyen volt a kedvem, kiírtam magamból…és, már minden jó. Köszönöm együttérző soraitokat. Szerető öleléssel. Rózsa 😉

Szólj hozzá!