MILYEN VILÁG EZ?

MILYEN VILÁG EZ ?

Rideg, morbid világban élünk
Nem csoda, ha sok mindentől félünk
Nem tudjuk, azt se, ki a szomszédunk
Így száll az utódokra férges hagyatékunk
Milyen világ ez? Mondd meg milyen?
olyan szívtelen és túl színtelen
Az emberek nem segítik egymást
Katasztrófa lesz a vége, meglásd!
Van még néhány helyen igazi szeretet
Ott, figyelnek rád, és segítenek neked,
de ez oly pici rész, szinte láthatatlan,
csak az élvezheti, aki jártas abban,
hogy megkeresse, és két markába fogva
kiélvezze jól…de elrejti titokban…
Nem adja tovább, féltett kincsként őrzi,
így működik sok ember ösztöne, az ősi:
Ez, csak az enyém, meg ne közelítsd!
Jó híredet vele nehogy öregbítsd!
Nem érdekli ki vagy, és honnan jöttél,
csak túl ne lépj az egy-személyes körnél!
Milyen világ ez, mondd meg milyen?
Kizárja, kilöki, aki kicsit is másmilyen.
Kegyetlen, izzó vértől gőzös katlan
Kinek jó mindez? Oly megfoghatatlan.
Szép tavasz jön zordon tél után,
de nem élvezed, torzsalkodsz bután
Mért nem a szerelem rózsáját szagolod?
Hisz érte az angyalok zenéjét hallhatod.
Nem ér bántódás, átölel a friss öröm…
Légy a barátom, s én megköszönöm
Induljunk el egy igazi, tiszta úton!
Hol a végállomás?Még nem tudom,
de nyugodtabb és szebb lesz életünk
Kedves, jó pajtásom, gyere hát velünk!
Tört-arany fényben feszít a hajnal
Szép, jó világ ez – ne nézd haraggal!
Öleld magadhoz, soha el ne ereszd!
Rajtad múlik, hogy élsz – sose felejtsd!

Eger,2018. június 14. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“MILYEN VILÁG EZ?” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa !
    Jól látod a mai képet az életről. Nem lehet mondani, hogy ma nincsenek igaz barátságok Te is elismered, de nagyon elenyésző. A többség elidegenedik egymástól. Egymás segítése más jelleget öltött. Régen nem csak fizikai erőnket kölcsönöztük másokat kisegíteni a bajból, hanem megbíztunk egymásban és még a javainkból is adtunk akár úgy, hogy vissza sem kértük. A szomszédnak is , barátnak is, ha valamije hiányzott a főzéshez, só, bors, paprika, tojás stb..de a férfiak is segítették egymást, szerszámokkal, szegekkel, csavarokkal sb… vagy házépítésnél, de ott kölcsönös volt a segítség , kalákába építkeztünk. No, ez az az öröm hiányzik a ma emberéből, amint írtad és a kapcsolat, de az ember a mai világban bezárul és virtuálissá alakul a barátság.
    Ezek jutottak eszembe versed többszöri elolvasása után. Tartalmában én két részre osztottam volna, hisz a közepétől a második rész , felelet az első résznek, hogy ne feledkezzünk el a boldogságról sem. kissé eltér az első rész tartalmától.
    Jó egészséget és boldogságot kívánok neked, szeretettel, Zsófi.

  2. Drága Rózsa!

    Nagy a te szomorúságod, de sajnos ilyen világot élünk, próbálunk fenn maradni, egy kis szeretetért szeretetet adni, így ki lehet bírni.(l)
    Ölellek: Ica

  3. Köszönöm kedves Mirage, Kati és Icus szívből köszönöm a hozzászólást, hogy időt szántatok rám, és együttérző szavakkal enyhítettétek háborgó lelkem kínját. Sok szenvedést nyújtott nekem ez a világ, de én próbálom a hangyányi jóban is megtalálni az örömöm, és változtatni, amin lehet. Megnyugtató, mikor ennyi kedves szó vesz körül – igazi barátok. Köszönöm. Szerető öleléssel. Rózsa

  4. Drága Rózsa!

    Bár tudnám a választ, de én magam is csak értetlenül állok.
    Élhetnénk barátságban, szeretetben, de az irigység, kapzsiság nagyon nagy hangsúlyt kapott.
    És, igen… magunk formáljuk az életünket, csak nem mindegy, hogyan.

    Remek gondolatok, gratulálok: Icu(f)

  5. Kedves Rózsa! Teljesen egyetértek veled. Valóban rajtunk múlik, hogy milyenné formáljuk magunk körül az életet.
    Üdv: Kati

Szólj hozzá!