Felejteni nehéz
Két lábbal tapossák vágyaimat az álmok,
nem hívsz,némaságba burkolózott ajkad,
már az emlékkönyvedbe sem írnád be a nevem,
de ölelgetsz egy cetlit ,min rajta van a szívem.
“Felejteni nehéz” bejegyzéshez 3 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm,hogy olvastatok (l)
[color=#660066]
Drága Évikém!
Gyönyörű,lélekig érő sorok!
Szeretettel :Margit(l)
[/color]
Az emlékeink, gazdagabbá tesznek bennünket, és talán okosabbá is. Érdemes így nézni a múltat, a visszahozhatatlant, akkor kevésbé fáj, és lassan csak halvány emlékként tér néha vissza. Rózsa