Temetés

Megosztás Nyomtatás 402 megtekintés 16 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Temetés

Állunk sután, a tragédián
felfeslik a fanyar halál.
Egykor hársfából volt bölcső,
a koporsó most komor tölgy.
Az áhítat zsoltárt énekel.
Búcsúhoz öltözik a könny,
közben koppan a göröngy.
Elfelednek bolyongani
templomtorony harangjai.
Ecsettel prédikálnak árnyak,
az angyalok körbe állnak
az alkonyat kapujában.

“Temetés” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  4. Kedves Ica!
    Szomorú de egyben szép gondolatok, gratulálok: Etelka (f)

  5. Kedves Ica!

    Az árnyékvilágból távozik egy árny, akit az angyalok várnak. Szép és biztató kép.

    Janna

  6. Kedves [b]Rita, Babu, Ida, Viola, Rzsike[/b] Köszönöm, hogy ezt a kissé rideg tartalommal bíró versemet olvastátok. Bocs., hogy csak egy fajta temetésről írtam, de ez egy konkrét temetés volt. (ismerős)
    Szeretettel: Ica

  8. Drága Ica!

    Szépen leírtad ezt a szomorú eseményt, már, akit koporsóba tesznek. Nálam nem lesz semmi ilyen búcsúzás, csak egyszerűen köddé válok és onnan is Rátok gondolok.

    Szeretettel: Viola (l)

  9. Drága Ica!

    Ó, mily megható és képlékeny a versed, hogy összeszorul az ember szíve.

    Gratulálok szeretettel,
    Ida

  10. Drága Ica !
    Nagyon szomorú eseménynek vagyunk tanui !
    Bár ez is az életunk egyik mozzanata de azert mindig
    (f)szomorkodunk egy temetésen
    Szépen ecsetelted a végsorokat !
    "az angyalok körbe állnak
    az alkonyat kapujában."
    Szeretettel…..Babu(l)

  13. Örülök drága Rózsa, hogy elnyerte a tetszésedet, amiről nem szeretünk, úgy általában beszélni.
    Szeretettel: Ica

  15. Kedves Ica! Jó vers egy szomorú eseményről. Ez is az élet része.
    Üdv: Kati

  16. Jól eltaláltad eme szomorú esemény hangulatát…nem túl szívesen olvas az ember róla, de hát ez is az élet egyik mozzanata.Jobb, ha mi írunk róla, mint ha rólunk írnák.
    Ölellek Rózsa Rózsa

Szólj hozzá!