Apám órái

Apám órái

Apám gyűjteménye, mondhatnám, hogy békés,
sokféle formában a felügyelt idő.
A megannyi órával halmozott mérés,
ütemes kattogás, pontos egyetértés
figyelmeztet arra, hogy minden sürgető.

“Egyszerre a lényeg, hogy egyik se késsen!”
Pontosan órakor két kakukk szónokolt,
közben ütött az inga, zenélt sok fali,
hozzá unottan ketyegett több asztali,
s ő vigyázta, figyelte, folyton vacakolt…

…piszmogott az apró fogaskerekekkel,
mikor valamelyikük ütemet vétett.
Leellenőrizte szinte minden este,
ha merült az elem. “Úgy jó, ha egyszerre.”
Épp ezért sehonnan soha el nem késett.

A kakukkosokkal volt a legtöbb baja,
a kótyagos “kakukk”-kal tele volt a ház,
amíg haza nem ért, s csendet nem teremtett.
Majd a helyére egy másikat függesztett,
“… mert nem jó már semmire, amelyik hibás.”

Mikor Stroke-ot kapott, megnőtt a zűrzavar,
ellustult néhány, s néhány bután megvadult,
tudtuk, fogy az erő a béna ujjakban,
s nem a fránya idő az, amivel baj van…
szabálytalanná vált, ami elszabadult.

Órák a papírdobozban… Túl nagy a csend.
Ó, hányszor kértem, “csitulna el… halkabban!”
Hiányzik… az akkor megfékezhetetlen.
Hallgatnak vádlón a mutatók dermedten.
Csak a szívem ver most egyre hangosabban.