Dorottya emlékére

Dorottya emlékére
(Rekviem egy 2012-ben baleset következtében elhunyt kislányért)

Csak egy fénykép az emlék…
mi itt maradt Rólad nekünk,
de tudd azt, hogy mi mindig,
Téged mindig szeretünk.

Akkor, azon a napon
forró nyár volt, tüzes nyár,
hol a boldogság és a derű
karonfogva együtt jár.

Elindultál otthonról,
vidám voltál mint a nyár,
s az öröm volna társad
mindig, ha választhatnál.

Akkor azonban fekete felhő
balsorsú pokoli árnya
telepedett a türkiz égre,
s a virággal hímzett tájra.

Száguldó vasparipa
termett hirtelen ott,
s vele a végzet
örökre elragadott…

…A sors remegő kézzel,
búsan írja a könyvébe:
eggyel több csillag fénylik
ezután az éji sötétbe'.

Azóta nincsenek nyarak,
csak hideg tél, fagy, hó
nem melenget napsugár,
csak a fájdalomtól égő szó.

Nincs itt már semmi, ami fel-
olvasztaná a jéglelkű havat,
csak a sírkövedre vésett
könnyes búcsúszavak…

Bordány 2014 május 1.

“Dorottya emlékére” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Vannak olyan fájdalmaink, amelyek úgy belénk égnek, hogy nincs annyi időnk megadatva, amennyi tompíthatná legalább.
    Üdv: Kati(l)

Szólj hozzá!