Árnyékrajz

Árnyékrajz

Ólmos szürkület csendje árad.
Távolban felriad egy madárka.
Furcsa, fekete árny egymásután,
gyorsan rajzolni kezd a házfalán,
ágakat rajzol, leveleket rak rá,
mért nincs néki színes ceruzája?
Sétálok a ringó félhomályban.
Nyújtózik az árnyék, újra csend,
gondolat zajong csak fejemben.
Hallod – kérdezem magamtól:
éhesen sír egy kisgyerek, valahol
hajléktalan álma szuszog a padon.
Száll a pára, én egyre süppedek,
mocsárban járok, nem szeretem.
Fekete tollammal nem festhetek
jobb életet, színes reményeket
a házfalára, a padra a parkban.
A nagyképű Hold, ont fényeket,
nem hiszem, hogy ettől színes lehet
a kép. A tegnapi újság ott hever
a pad alatt és egy izzadt kabát.
Az árnyék marad, rajzol tovább.
Sötéten nyílik a ház udvarán
harmattól terhes, rémült virág.

“Árnyékrajz” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Ica!
    Sajnos ezekkel is találkozunk. Nagyon kifejező, ahogy a sötét gondolatakat ennyiféleképpen jeleníted meg. Tetszik 🙂
    Szeretettel: Éva

  2. [color=#cc0099]
    Kedves Ica!
    Nagyszerű alkotás! Sajnos sokan az életnek csak a fekete-fehér változatát ismerik,és egy re többen!
    Szeretettel gratulálok tartalmas versedhez!
    Margit(f)

    [/color]

  3. Álomszép…tele, a lelked mélyéről fakadó megfigyelésekkel, színes, mégis komor, őszinte világmeglátással, érzékeny együttérzéssel. Csodálattal olvastam. Rózsa

  4. Drága Ica!
    A képzeleted játszik Veled, árnyékok formájában. Közben tele vagyunk gondolatokkal, kérdésekkel, melyeket szeretnénk tudni.
    Szeretettel: Viola (f)

  5. Kedves Ica! Sokan, sokszor élnek/élünk fekete-fehérben. És milyen jól esne, ha felvillanna legalább egy élénkebb szín néha!
    Tetszik a versed.
    Üdv: Kati

Szólj hozzá!