Idő szava

Idő szava

Egy angyal szállt, csendben szólt,
Idő szavával, mint benső harmónia.
Érezni eljött még egy búcsúszóra,
Míg lassan becsukta a földi ajtót.

Bölcs szikla volt Ő, egy erős vár,
Világítótorony ki büszkén állt.
Lüktető élet benne, bár alkonyán
Béke csendje járta át, mint hű barát.

Verseiben élethelyzetek, emlékek,
Naponta újság cikkek szavait bújva,
Volt a haza harcos őre, tanítója,
Jó apa, nagyapa, családnak fészek.

Üres szavak helyet tettek embere,
Erényeit nem fitogtatta köztudatba,
Élt szerényen, szívébe zárva kedvese,
Ment a fényben, kezében virágos csokra.

Ő ki nem hitt az ismert ismeretlenségben,
Szép napoknak égő gyertya füstje volt,
S, hogy szétszórja porát a mindenségben,
Szeretetével minden embert átkarolt.

A semmibe lépve, fénylő csillag úton,
Emlékek éneke isteni szimfónia,
Mert a teljességet megélte a mában,
Otthonra lelt Isten országában.

Életkönyvét becsukta végleg,
Már csak emlék őrzi meg léted.
Hiába keresnék kincseket szemedben,
Elhalkul minden szó, zene,
S megérint a tél, hideg lehelete.

Dr. Ujlaky István költőtársam emlékére

“Idő szava” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Szólj hozzá!