Nézd a tájat!
Nézd ezt a tájat!
Mennyi szenvedés,
Melyen szívek éltek,
S repkedtek, mint a sas.
Emlékszel, Szépség,
Hogyan mi éltünk?
Dölyfös kevélység?
Egymást öleltük…
Nézd a szép tájat!
Nincs nap, hogy gondolnék
Akármi mást,
Hogy mást akarnék.
Azóta is csak te!
Nyár volt, szép volt.
Csak mi. Senki se
Látott minket. Így volt!
Nézd azt a tájat!
Az volt a múltunk,
S egyetlen éltünk…
Hova sodródtunk?
Liza, gyere még!
Lássam barna hajad,
Mert akarom még…
Vajh, szépségből mi marad?
Kedves Bálint!
Igen, érdemes nézni minden tájat, az mind, a miénk.
Kívánom, hogy Liza is megjelenjen, hisz közös volt a múltatok.
A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola :]