Nézd a tájat!

Nézd a tájat!

Nézd ezt a tájat!
Mennyi szenvedés,
Melyen szívek éltek,
S repkedtek, mint a sas.
Emlékszel, Szépség,
Hogyan mi éltünk?
Dölyfös kevélység?
Egymást öleltük…

Nézd a szép tájat!
Nincs nap, hogy gondolnék
Akármi mást,
Hogy mást akarnék.
Azóta is csak te!
Nyár volt, szép volt.
Csak mi. Senki se
Látott minket. Így volt!

Nézd azt a tájat!
Az volt a múltunk,
S egyetlen éltünk
Hova sodródtunk?
Liza, gyere még!
Lássam barna hajad,
Mert akarom még
Vajh, szépségből mi marad?

“Nézd a tájat!” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Bálint!

    Igen, érdemes nézni minden tájat, az mind, a miénk.
    Kívánom, hogy Liza is megjelenjen, hisz közös volt a múltatok.
    A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola :]

Szólj hozzá!