Mondd anyu
Olyan voltál, mint a felhő,
opálosan tiszta,
illatod almavirág,
anyai tavasz,
otthonos csipkeminta.
Rád érett az ősz,
változtál rőt színre,
vastag pléd terült
a felszínre.
Bebugyoláltam magam beléd,
eső volt, szél fújt, te védtél,
de mondd anyu,
hogy válhattál téllé?
Zúzmara lett hajad,
arcod ugar,
szemedbe fagyott végül a jég,
s a halál nem ad vissza, fukar,
örök-nélküled borul fölém az ég.
Megérintő, szép vers!
Boldog névnapot, kedves Anna! (f)
Kedves Ana !
"Örök nélküled"mennyire fájdalmas. Nem kértük az életünket , ajándékként éljük az életünket, s belenyugszunk a megváltoztathatatlanba.
Szeretettel grat. Gyönyörű a versed tartalma, Zsófi.
Kedves Anais!
Csipke és pléd remek egyéni elemek.
A halál felfoghatatlan(f)
Janna
Kedves Anna! Szép vers, csodálatos képek, melyek színt, illatot, hangulatot idéznek fel. A "bebugyoláltam magam beléd" sor pedig az anya-lánya összetartozásnak nagyszerű megjelenítése.
Üdv: Kati
Kedves Anna!
Mindannyiunknak ez a sorsa, így magunka is sajnálhatjuk.
Szeretettel: Viola (f)
Meghatóan szép…de minden édesanya sorsa előbb-utóbb télbe fordul, és még az is jó, amíg még köztünk lehet.
Megértéssel olvastalak. Rózsa